Mese a szerelemről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy... egy álom. Ez az álom új volt, izgalmas, elvarázsolt. Ez az álom egy lányról szólt. Egy lányról, aki szerelmes volt. Nem tudta, hogy ez a szerelem, nem ismerte még ezt az érzést, de nagyon jó volt neki. Álmodozott Róla. Róla, akinek olyan szép mély barna szeme van, magas, a borosta az arcának kellemes keretet ad, és amikor rámosolyog a lányra, a lánynak bukfencezik a gyomra.
De ez az álom szomorú volt. Oly szomorú, amilyet elképzelni csak nehezen tudunk. Mert a fiú csak ritkán nézett a lány szemébe, s ha ez megtörtént, a lány lesütötte a szemét. Szégyellték ezt az érzést. Nem ismerték, így féltek tőle. Féltek, mert nem tudták, hogy ez a világ legcsodálatosabb és legszebb érzése. Nem tudták, hogy ha egyszer megcsókolnák egymást elmerülnének valami újban és ismeretlenben. Az érintés varázsában. Beletúrnának a másik selymes hajába... Vagy csak néznének egymás szemébe egészen közelről mélyről jövő és elválaszthatatlan vágyakozással. Nem tudták, hogy a másik érintése izgatóan égetne. Hogy egyre többet és többet akarnának a másikból, ismerni, szeretni, ölelni.
Nem tudták, és nem merték megtudni. Nem mertek ugrani, pedig ott volt a hátukon az ejtőernyő. Egymás kezét fogva ugorhattak volna egy új, addig ismeretlen és varázslatos világba. Hogy egy kicsit megcsavarjuk a dolgokat, elmondom, hogy mind a ketten álmodoztak a másikról. Olyasmiket képzeltek el, amikbe néha még ők maguk is belepirultak. Örültek neki, hogy senki nem tud erről, de majd megszakadt a szívük, hogy a másik nem szereti őket. Mert ezt gondolták. Vállalták a reménytelen szerelmes szerepét, ahelyett, hogy igent mondtak volna a boldogságra.
Aztán mind a ketten belefásultak a várakozásba. Kihunyt a tűz, elveszett a varázs, meghalt a szerelem, az álmodó pedig szomorúan felébredt, mert ilyen szomorú álmokból sajnos már túl sokat látott. Inkább ébren marad, és nézi a világ szomorúságát, csak hogy álmában ne találkozzon ezzel. De valahányszor belenéz a magas, barna szemű férfi szemében, akinek a világon a legszebb mosolya van, bukfencezik egyet a gyomra.