Jól emlékszem rá, amikor általános iskolában először kezdtük tizedestörtre átváltani a törteket. Gyakoroltuk az írásban osztást, és jó darabig egészen addig számoltunk, amíg vagy nem maradt maradék, vagy ráleltünk a számon belül az ismétlődésre. Egy nagyobb szám esetén akár 16 tagú is lehetett egy ilyen ciklus. 

Szerettem a számokat. Szerettem, hogy végtelenek. Hogy a tizedesvessző után még olyan sokáig folytatódnak... Aztán egyszer egy fizikaórán sebességet kellett számolni. Egy köztes számolásnál egy végtelen szakaszos érték jött ki, és én nem tudtam tovább számolni. Egy ilyen sokjegyű számmal már nem tudok fejben mit kezdeni. Amikor a tanárom számon kérte, hogy miért nem csináltam meg a számolást, megmondtam, hogy nincs vége a részeredménynek. Félig felháborodva és nagyon értetlenül megmondta, hogy fölösleges mennyiségű tizedesjegyet írtam fel, elég egy, vagy maximum kettő. 

Én csak ültem, és nem értettem. Miért vágjuk le a számról a végét? Miért csonkítjuk meg? Olyan szép egyben, harmonikusan ismétlődve... Hogy lehet, hogy ez a rengeteg számjegy értéktelen? Fölösleges? Ha azt mondjuk, hogy a mikrovilággal nem kell törődni, mert olyan kicsi, azzal eltöröljük az "életnagyságú" dolgokat is. Bár mi is az, hogy életnagyságú? Az atom méretét józan ésszel nem neveznénk életnagyságúnak, de akik az elemi részecskékkel foglalkoznak, tudják, hogy vannak olyan méretű dolgok (amik ugye felépítik az atomot), amikhez képest egy atom is hatalmas. Mintha a Nap méretét hasonlítanám egy almához. A Naphoz képest egy alma is csak mikroszkopikus...

És én csak ültem ott, 13 évesen, és elszomorodtam. Minden egyes alkalommal, amikor számolnom kell el fog veszni egy kicsi a végtelenből, aminek a nagyságát még csak akkor kezdtem értelmezni. Nyilván azóta sem sikerült felfognom vagy megértenem a végtelent. Gyakran beszélünk olyan dolgokról, amikre van szavunk, de képességeink korlátoltsága miatt nem érezzük át a jelentőségüket. 

Hamar túltettem magam ezen a dolgon, és azóta könnyeden alkalmazom a kerekítést. Már nem jut eszembe, hogy minden alkalommal elárulom azt az értéket, aminek a nagy részét elhanyagolom. De néha, amikor eszembe jut az a pillanat, újra és újra elszomorodom. Mert elveszem az egyediségét egy számnak azzal, hogy egy viszonylag közeli kisebb vagy nagyobb értékkel egyenlővé teszem.