Emlékszel még az első szerelemre? Mikor még kedves voltál, naiv és bolond? Mikor még azt hitted, hogy az élet egyszerű lehet, és aki szeret, az mindig boldog? Emlékszel még, hogy nézett rád először? Ebben a tekintetben volt minden reményed. Azt gondoltad meg is halnál érte... és akkor már megérte…

Tudom. Érzem. Te más vagy, mégis ugyanolyan. Te vagy én, és én vagyok te. Tűz ég benned is, bennem is. Túl sok. Robbanásveszélyes. Te vagy a hidrogén, és én az oxigén. Egy szikra... robban az egész. Ezért megértem, hogy félsz. Igazad van. Jobb, ha minél messzebb vagy tőlem. Mert hát mik vagyunk mi?…