"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld."
Két mondat, két régi szerelem. Megkísért a múlt íze, illata. Megtörténő s meg nem történő balgaságok. A szív bolond, de végre jól szeret. De emléke érzésfoszlányoknak fel-feltámad, s olyankor ülök bambán, s érzem, hogy a múlt keserédes narancsillatú csokoládéíze kéken dereng bennem. Ez a két…
Meglepődtem. Ma kaptam egy ajándékot. Mangós-maracujás. Új, eddig ismeretlen ízélmény. Ennek ellenére emlékek voltak benne. Emlékek valakiről, aki szeretett engem. A mangó emlékeztetett arra, milyen kedves volt velem mindig. Mennyire figyelt rám. Hogy bármit kértem, örömmel adta. Hogy velem, rólam…