"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" Zsolt. 37:4

Ez az ige újra és újra előjön az életemben. A konfirmációm alkalmával ez volt az áldásom. Néha egy képeslapon, könyvjelzőn bukkan fel, a héten pedig egy ajándékba kapott tollon olvashattam. 

De hogyan is gyönyörködjünk Istenben? Ez egy nehéz kérdés.

Talán megkérdezhetjük a hegedűkészítőt, aki hónapokig dolgozik egy hangszeren. Megkérdezhetjük a pacsirtát, aki a felhők között szállva énekel. Megkérdezhetjük a hajléktalant, aki naphosszat ül a hídon, és olvas. Eddig harminc-negyven Ken Follett könyvet olvasott el, s vajon hány másikat? Vagy talán a kisgyermeket kérdezzük, aki kacagva fut a pillangó után? Az idős hölgyet, aki a rózsáit ápolja? Az egyetemistát, aki tanul a vizsgáira rendületlenül? Az édesanyát, aki kezében tartja újszülöttjét? A nagyapát, akinek húsz unokája van? A tudóst, aki parányi részecskéket kutat? A csillagászt, aki az Univerzum titkira kíváncsi? A naplementét? A hegyeket? A tengert? A csillagokat?...

Kit kérdezhetnénk? Ki tudhatja a választ? 

És mit jelent egyáltalán gyönyörködni az Úrban? Álmodni Róla? Álmodni Vele? 

Talán nem jelent ez mást, mint egy szép és csöndes pillanatban a lábai elé  borulni és imádni Őt. A Mindenség Urát.