Kiskoromban szerettem minden fiókot és szekrényt kipakolni. Ha megjelentem egy szobában, öt percen belül terítve volt a padló. A fürdőszobában a törölközőket pakoltam ki, a konyhában a fazekakat és tálakat, a hálószobában pedig a szüleim ruháit.

Emiatt egy idő után az alsó fiókok, polcok és szekrények helyett felkerültek a dolgok a plafon magasságába, dobozokba. Hároméves fantáziámat nagyon izgatták ezek a dobozok, azért mindig azon mesterkedtem, hogy minél magasabb helyekre felmászva le tudjam szedni valahogy onnan azokat. Estem is jó sokat, de nem adtam fel sehogyan sem, mert azt gondoltam, hogy azokban a dobozokban valami titok van, s nekem erre mindenképpen rá kell jönnöm. 

Amikor édesanyám erről tudomást szerzett levett nekem egyet, hogy megmutassa, mit is rejt valójában a "varázsdoboz", ahogy én neveztem. Boldogan nyitottam ki, és abban minden általam elképzelt dolognál meglepőbb volt: semmi.