Elgondolkodtam. Most nemrég újra megnéztem a Büszkeség és balítélet 1995-ös feldolgozását. Olvastam is régebben. A romantikus lelkemnek néha jót tesz ilyen filmeket nézni, mert elhiszem, hogy megéri szeretni. Szeretni úgy, hogy a másik nem tud róla. Hogy nem is ismerem teljesen a másikat, egyszerűen csak lenyűgöz ahogy beszél vagy táncol, vagy egyszerűen csak a megjelenése. Megéri úgy szeretni, hogy nem töltök vele nagyon sok időt kettesben, mégis, valahol érzékelhető, hogy a másik is figyel.

Talán olyan ez, mint amikor bálban voltam. Volt ott valaki, aki engem figyelt. Tudom, mert éreztem. Nézett, ahogy táncoltam, és ezért én neki táncoltam. Csak neki. Nevettem és beszélgettem másokkal, de a szemem sarkából figyeltem őt. És ő is nézett engem. És én még jobban mosolyogtam. Elhittem, hogy elbűvölő vagyok. Hogy lenyűgözöm őt. Azóta nem találkoztunk és nem is beszéltünk, mégis, valahányszor eszembe jut, mosolygok, nagyon mosolygok. És tudom, hogy nem fog újra megkeresni, hiszen megbeszéltük, de valami roppant hihetetlen belső optimizmus nem engedi, hogy szomorú legyek, vagy egyáltalán, hogy felfogjam, hogy nem beszélünk többé.

Erre jók ezek a romantikus történetek. Elhitetik, hogy van értelme várni a másikra. Hogy van értelme csendben ülni, legyőzni a mindent szervezni akaró és szervező énünket, és várni és hinni. Hogy van értelme hosszú-hosszú ideig várni valamire, ami sosem fog megtörténni. Hogy az a tekintet tényleg azt jelenti, hogy a férfi csodálatosnak tartja azt a nőt, akire néz. Hogy lesz valaki, aki rám is így fog nézni. De valahogy… a mai impulzus-világban nincs türelmem kivárni. Ha valami vagy valaki nem tud lekötni tíz másodpercnél tovább, akkor tovább állok. És nem jól van ez így. Talán erre volt jó ez az egész, bizonyos szempontból értelmetlen hónap. Megtanultam, újra megtanultam várni. Vagy legalábbis elkezdtem tanulni. Mert sajnos a türelmetlenségemnek köszönhetően elriasztottam valami jót. Valami izgalmasat. Valami csodálatosat. De biztos vagyok benne, hogy kapok másik lehetőséget. Akkor már tudni fogom, hogy nekem kell várnom. És hagynom kell, hogy egy férfi férfi legyen.