Tudod, én fölnőttem. Már nem látom olyan szépnek és egyszerűnek a dolgokat, már foglalkoztatnak a számok. Már elfogadtam, hogy a fölnövés egy teljesen természetes és szükséges folyamat. Persze, tudom, a gyerekeknek sok-sok türelem kell ahhoz, hogy elviseljék a fölnőtteket. De tudod, van egy-két dolog, amit te nem értettél, hát elmagyarázom neked.

Tudom, voltál több különböző bolygón, ahonnan mindig úgy távoztál, hogy hát a fölnőttek igencsak furcsák. Nem furcsák. Tudod, miért iszik az iszákos? Igen, mert szégyelli magát. És ezt el akarja felejteni. De azért kezdett el inni, mert gyermekként, ami te örökké maradsz, folyton azt hallgatta, hogy haszontalan, és semmirekellő. Hát, azzá vált. A királyt folyton bántották és elnyomták, ezért akar irányítani. A hiúnak önértékelési problémái vannak. Biztos vagyok benne, hogy amikor iskolás volt, akkor tele volt pattanással, és fogszabályzója volt, és mindenki csúfolta emiatt. És aztán, mikor felnőve ezeket elhagyta, elégedett lett önmagával. De még mindig fél, hogy ő kevés.  Az üzletembernek gyermekkorában nem volt semmije. Folt hátán folt nadrágot kellett viselnie, és szégyellte magát, amiért ő nem kapott minden héten új ruhákat. A szegénység az nehéz teher egy gyermeknek. Ezért lett üzletember. Hogy bármit és mindent birtokolhasson. Mert a gyermekkori szegénysége még mindig fáj neki. Mindent a sajátjának akar, mert korábban semmije nem volt. S a lámpagyújtogató? Ő egyszerűen csak félt önmaga lenni. A parancs nem változik, teljesíteni kell. Nem az ésszerűség a fontos, hanem a parancs. Nincsenek önálló gondolatai, és nem mer kilépni a komfortzónájából. A lámpagyújtogató egyszerűen csak fél. A geográfus pedig tudásra vágyott. Olyan tudásra, amit másoktól hallhat. Olyan tudásra, amelytől több lesz a világ. De küzdjenek érte mások! Ő majd learatja a babérokat. Mert nem elég bátor, hogy elinduljon, de a dicsőséget és az elismerést szeretné megkapni.

Látod, kis herceg? A fölnőttek nem is olyan furcsák. Mi, fölnőttek, néha talán érthetetlenek vagyunk. De tudod, mi megtapasztalhatjuk a szerelmet. Egy gyerek sosem lesz szerelmes, és bizony a szerelem, az egy nagyon fontos, szép és csodálatos dolog. Tudod, a világ gyermekként sokkal egyszerűbbnek tűnik. Gyermekként tele vagyunk álmokkal és naivitással. Gyermekként nem kell foglalkozzunk a számokkal, sem semmi nehéz vagy furcsa dologgal. A szerelemmel sem. De amikor már fölnőttek vagyunk, akkor bizony rossz dolgokkal is kell foglalkozzunk. Érnek minket csalódások. Összetörhetnek az álmaink, és becsaphatnak a rókáink. De azért fölnőttnek lenni is csodálatos dolog. Mivel végérvényes, ezért sosem leszünk újra gyerekek. De fölnőttként van egy olyan kiváltságunk, ami nektek nincs meg: szülei lehetünk a gyerekeinknek. És hidd el, ha jók az értesüléseim, ezért megéri fölnőni.